Száz év. Egy évszázad. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy ennyi élettapasztalat, emlék, öröm és nehézség birtokában köszöntheti a következő napot. A mikházi születésű Szabó Erzsébet néni most ebbe a kivételes körbe tartozik – nemrég csatlakozott a százévesek klubjához, és jó szellemi, valamint viszonylag jó fizikai állapotban meséli tovább életének tanulságos történeteit.

– „Az ember nem változik meg attól, hogy betölti a százat. Ha Isten életet ígért, akkor élni fog.” – vallja Erzsi néni, akinek élete a hit és a kitartás példája.

Gyermekkora nem volt könnyű: öt éves korában elveszítette édesapját, édesanyja a földeken dolgozott, így ő, mint legnagyobb testvér, hamar felelősséget vállalt két kisebb testvéréért. Négy osztályt végzett, majd munkába állt – mert akkoriban falun úgy tartották, ha valaki tud írni-olvasni, az már elegendő.

– „Akkor nem volt táskánk, csak egy csíkos tarisznya. Úgy is jó volt. A tanulást nem sokra becsülték, de én azzal a négy osztállyal is boldogultam” – meséli mosolyogva, majd hozzáteszi: – „Vásárhelyen a leányiskolában a konyhán egy csoportért is feleltem.”

Egész életében dolgozott – főként konyhán, ahol a fizikai megterhelés nem volt idegen számára. Férjét, szüleit, testvéreit már eltemette, és bár 34 éves kora óta magas vérnyomással él, sosem panaszkodott, mindig bízott a gondviselésben és saját erejében.

– „Sokszor 200 fölött volt a vérnyomásom, mégis megúsztam. A kovidot is, gyógyszer nélkül. Nekem az aspirin volt a gyógyszerem.”

Gyermekkora kemény világát a falusi élet határozta meg: reggeltől estig munka, mező, önellátás. A világ pedig azóta sokat változott.

– „Akkor mindent megtermeltünk. Most már falun is mindent megvesznek. Mikor fiatalasszony voltam, nem vásároltunk semmit.” – emlékszik vissza. – „A háborút is megéltem. Nehéz volt.”

Erzsébet néni egészen 99 éves koráig – rokonai és jó szomszédai segítségével – egyedül élt Mikházán. Egy éve költözött csak családtagjaihoz. Szellemi frissessége, vallásos életszemlélete és bölcsessége lenyűgöző. Emlékei, történetei, régi mondókái élő kapcsot jelentenek a múlthoz.

– „Azt mondta nagyapám: ha jót teszel, veled jár-kel.” – idézi egyik legfontosabb útravalóját. – „Régebb az öregek sokat mondókáztak. Azt is mondta a nagyapám: kinek milyen az esze, olyan az élete.”

Századik születésnapja alkalmából Nyárádremete község vezetősége – Magyari Péter polgármester és Karácsoni Botond alpolgármester – személyesen köszöntötték a szépkorú asszonyt, a közösség nevében is megköszönve példamutató életét és bölcsességét.

Erzsi néni története arra emlékeztet, hogy a kitartás, az alázat, a hit és a jóindulat időtálló értékek. Kívánjuk, hogy még sokáig mesélhessen – mi pedig hallgassuk, tanuljunk tőle, amíg csak lehet.

Forrás, képek: Nyárádremete község