A magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapjuk a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az anyaországban.

Ezen a napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre! Az egyik néni azt mesélte, hogy mire három és fél év után hazajött a Donyec-medencéből, az édesanyja öngyilkos lett, az édesapja fogságban volt, talán a testvére is. Házukat, birtokukat elvették, nem tudott hova menni. Egy falubéli barátnője fogadta be. Náluk lakott koszt-kvártélyért, és segített a barátnője férjhezmeneteléig, miközben kettővel odébb volt a szülőháza, ahol mások laktak. Na, ehhez kellett erő: felállni megint és megint, mindig újrakezdeni az életet, valami emberit csinálni és csak hallgatni, hiszen ez tabutéma volt egészen az 1990-es rendszerváltozásig – fogalmazott W. Müller Judit, a Janus Pannonius Múzeum történész-főmuzeológusa az Erő lapszámában, a málenkij robottal foglalkozó cikkben.

Az emléknap időpontja arra emlékeztet, hogy a szovjet megszálló hatóságok 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, a Független Kisgazdapárt feldarabolásával járt, és megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.

Fotó: Püspöknádasdi lányok Groznijban, 1946-ban. Forrás: Janus Pannonius MúzeumForrás: Magyar Kultúra Magyazin, Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda