Egy kivételes életpálya és hivatástudat emlékezete.
Mély fájdalommal és őszinte tisztelettel búcsúzunk Dr. Oláh Józseftől, a székelyudvarhelyi egészségügy meghatározó alakjától, aki életének 79. évében tért örök nyugalomra, hosszú betegség után.
Korondon született 1947-ben, tanulmányait a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban végezte. Bár elsőre nem nyert felvételt az orvosi egyetemre, nem adta fel – a katonaévek után sikerrel jelentkezett a marosvásárhelyi orvosi egyetemre, ahol 1974-ben szerzett diplomát.
Pályája kezdetén a Szatmár megyei Komorzán községbe helyezték ki, amely nehéz körülményei és elszigeteltsége révén hamar komoly kihívások elé állította. Az árvíz sújtotta térségben egy éven keresztül szinte teljesen magára volt utalva: szüléseket vezetett le, gyermekeket kezelt, és a sürgősségi ellátásban is helyt kellett állnia. Ezek az évek alapvetően meghatározták szakmai fejlődését.
Szakosodása Bukaresthez kötődik, ahol számos klinikán tanult és szerzett tapasztalatot. 1981-ben tette le szakvizsgáját aneszteziológiából. Nem sokkal ezután Székelyudvarhelyre költözött, ahol az újonnan megnyíló intenzív osztály kialakításában és fejlesztésében kulcsszerepet vállalt. 1986-tól egészen 2015-ös nyugdíjazásáig osztályvezető főorvosként dolgozott.
Példamutató munkabírása, szakmai elkötelezettsége és újító szemlélete révén nemcsak az osztály, hanem az egész kórház szakmai színvonalának emeléséhez járult hozzá. Rendszeresen vett részt hazai és nemzetközi továbbképzéseken, tapasztalatait Szegedtől Debrecenig, Bécstől Budapestig gazdagította. Tudását mindig hazahozta, és az udvarhelyi betegek érdekében alkalmazta.
Egyike volt azoknak az orvosoknak, akik szó szerint éjjel-nappal jelen voltak: Dr. Pop Józseffel közösen másfél évtizeden át vállalták a folyamatos ügyeletet, példát mutatva elhivatottságból és szakmaszeretetből.
Nemcsak hivatásában volt következetes és rendkívül precíz, hanem emberként is tiszteletre méltó. Feleségével, Dr. Oláh-Bányay Irmával együtt Székelyudvarhelyt választották otthonuknak – nem a könnyebb, hanem a szívükhöz közelebb álló utat választva.
2004-ben a Szent György Lovagrend tagjai közé fogadta, tíz évvel később pedig az udvarhelyi priorátus vezetője lett.
Személyében nemcsak kiváló szakembert, hanem mély emberi tartással és belső fegyelemmel bíró gyógyítót veszítettünk el. Öröksége tovább él kollégái, tanítványai és mindazok szívében, akik megtapasztalták gondoskodását, bölcsességét és emberi nagyságát.
Nyugodjék békében, Doktor Úr! Emlékét kegyelettel megőrizzük.





