A Magyar Nyelv Napja nemcsak az anyanyelv megőrzéséről szól, hanem a magyar identitás és kulturális összetartozás ünnepe is.
November 13. különleges nap a romániai magyarság számára, hiszen 2015 óta törvény szól arról, hogy ezen a napon a magyar nyelvet és annak megőrzését ünnepeljük. A magyar nyelv napját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kezdeményezésére iktatták törvénybe, hogy ez az ünnep lehetőséget nyújtson a magyar kultúra és hagyományok ápolására, és egyben megmutassa, mennyire fontos az anyanyelvünk, amely összetartó erőt jelent a kisebbségi létben élők számára.
Egy év során számos jeles napot ünneplünk, a Föld napjától az idősek és gyermekek napjáig, így természetesnek tűnik, hogy anyanyelvünknek is saját napot szenteljünk. Az anyanyelv az identitás egyik legfőbb bástyája, amint arra Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” is figyelmeztetett: „nyelvében él a nemzet”. Mély igazság rejlik ebben az üzenetben, amely máig visszhangzik. Az anyanyelv megőrzése nem csupán a kulturális örökségünk védelméről szól; ennél többről, saját önazonosságunk alapjáról.
Gondoljunk csak bele: ha valaki nem tudja anyanyelvén olvasni Elek apó meséit, Arany János balladáit, Jókai Mór történeteit vagy Ady Endre verseit, akkor nem csupán a kulturális értékekből marad ki, hanem az önazonossága egy fontos darabját is elveszítheti. Szórványvidékeken ez a jelenség különösen szembetűnő, de sajnos egyre inkább előfordul olyan magyar családokban is, amelyek saját környezetükben adják fel a nyelvhasználatot, így a nemzedékek közötti kulturális és nyelvi kapocs is meggyengül.
Reményik Sándor „Az Ige” című versében a nyelv fontosságát egy mélyebb, személyesebb szemszögből közelíti meg, figyelmeztetve arra, hogy a szó, az anyanyelv végső menedék lehet mindannyiunk számára. Ahogy a költemény sorai szólnak:
„Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek
És áhítattal ejtsétek a szót
A nyelv ma néktek végső menedéktek”
A Magyar Nyelv Napja egyaránt szól a kulturális hagyományok megőrzéséről és az új nemzedékek támogatásáról. Ünneplése lehetőséget ad arra, hogy újraértékeljük a nyelvünkben rejlő szépséget és erőt, amely átível történelmi határokon és az idő próbáján.
Fénykép: Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda