Negyedszázados fennállását ünnepelte a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az évforduló alkalmából rendezett Egyetem Napján az intézmény múltját, jelenét és következő évtizedeit is számba vették. A jubileum egyben annak a közösségi összefogásnak az ünnepe is, amelynek eredményeként mára egy stabil, akkreditált, több városban működő magyar felsőoktatási intézmény jött létre Erdélyben.

A Sapientia 2001. október 3-án nyitotta meg kapuit. Az elmúlt 25 évben az intézmény folyamatosan bővült: ma négy helyszínen működik, mintegy 2500 hallgatóval. Jelenleg 36 alapképzési és 15 mesterképzési szak közül választhatnak a diákok, az idei tanévtől pedig doktori képzés is indult.

A jubileumi ünnepségen többen is hangsúlyozták: míg az egyetem létrehozása egykor komoly közösségi és politikai vállalkozásnak számított, a mai fiatalok számára már természetes, hogy Erdélyben magyar nyelven is lehet egyetemi tanulmányokat folytatni.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő időszakban már nem pusztán az intézmények megléte, hanem azok minősége és tartalma kerül előtérbe. Véleménye szerint az egyetemeknek olyan fiatalokat kell nevelniük, akik képesek kérdezni, gondolkodni, mérlegelni, érveket ütköztetni és szükség esetén felülvizsgálni saját álláspontjukat is. Mindez különösen fontos egy olyan korszakban, amikor a mesterséges intelligencia pillanatok alatt képes információkat összegyűjteni, rendszerezni és feldolgozni.

Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektora az elmúlt 25 év egyik legfontosabb eredményének azt nevezte, hogy az intézmény elnyerte a magyar családok és fiatalok bizalmát. Mint elhangzott, az egyetem képzési kínálata mára az alapképzéstől a mesterképzésen át a doktori szintig terjed.

A jubileum ugyanakkor a jövő kihívásaira is ráirányította a figyelmet. Az egyik ilyen kérdés a demográfiai helyzet és a hallgatói létszám alakulása. Az egyetem vezetése szerint hosszú távon az intézmény jövője szorosan összefügg azzal, hogy lesz-e elegendő erdélyi magyar fiatal, aki a térségben szeretne továbbtanulni és később itthon képzeli el a szakmai életét.

Személyes történetek mögött is ott van a Sapientia

A Sapientia 25 éve nemcsak intézményi számokban és eredményekben mérhető. Több ezer egykori hallgató számára az egyetem egy meghatározó életszakasz, szakmai indulás és sok esetben egy egész pálya alapja lett.Számomra is különleges jelentőséggel bír ez a jubileum, hiszen magam is a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen végeztem, a Kommunikáció és közkapcsolatok szakon.

Az egyetem számomra elsősorban lehetőséget adott. Tudást, önbizalmat és olyan szakmai alapokat kaptam, amelyekre azóta is építek. Megtanított arra, hogyan kell kommunikálni, hogyan kell kérdezni, információt keresni és rendszerezni, hogyan lehet egy történetet érthetően és felelősen bemutatni, és arra is, hogy a kommunikáció mögött mindig ott van az ember és a közösség.

Különösen fontosnak érzem, hogy az egyetemen megszerzett tudás nem maradt meg az előadótermek falai között. Már másodéves hallgatóként, a szakmai gyakorlat időszakában bekapcsolódtam a szakmába, és azóta, 2014-től folyamatosan ezen a területen dolgozom.

Az elmúlt tizenkét évben a kommunikáció és a média világában szerzett tapasztalataim újra és újra megmutatták, mennyire fontosak azok az alapok, amelyeket az egyetemen kaptam. A szakmai gyakorlat jelentette az első igazi lépést, amelyből később hivatás lett. Éppen ezért számomra a Sapientia 25. évfordulója nem csupán egy intézményi jubileum. Egy olyan helynek az évfordulója, amely az én életemben is nyomot hagyott, és amely hozzájárult ahhoz, hogy ma azt a munkát végezhessem, amit szeretek.

A Sapientia története az elmúlt negyed évszázadban generációk történetévé is vált. Egykori hallgatói ma tanárok, mérnökök, kommunikációs szakemberek, vállalkozók, kutatók és a közösségeik különböző területein dolgozó szakemberek. Sokan közülük Erdélyben maradtak, és tudásukkal saját közösségük fejlődéséhez járulnak hozzá.

A 25 éves évforduló így egyszerre szól a múltról és a jövőről. Arról, hogy egykor megszületett egy álom, amelyből intézmény lett, majd egy olyan egyetem, amely ma már természetes része az erdélyi magyar felsőoktatásnak.

A következő 25 év kérdése pedig az lesz, hogy a Sapientia hogyan tud tovább fejlődni, megőrizni értékeit, alkalmazkodni az új kihívásokhoz, és továbbra is olyan tudást adni a fiataloknak, amelyet saját közösségükben és a világban egyaránt hasznosítani tudnak.

Számomra pedig egy mondatban talán így foglalható össze, mit adott a Sapientia: egy szakmát, egy biztos alapot és egy olyan indulást, amelyből több, mint rgy évtizede folyamatos szakmai út lett.

Fényképek: Péter Ferenc közösségi oldala , Sapientia